Azt mondjuk viccesen, a focihoz, az egészségügyhöz és az oktatáshoz mindenki ért. Mi csak nézzük az iskolát, tényleg van igazság a mondásban. Módosítsunk rajta egy kicsit. Nem, nem ért hozzá mindenki, ez nem igaz. De mindenkinek van véleménye róla, és jogosan! Mindenki vagy tanár, vagy diák, vagy szülő (azaz szorosan érdekelt személy) - és mindenki volt diák. Mindenki a saját oldaláról nézi ezt a valamit, és eszerint formál véleményt róla.
De ki szakértő?

A pedagógus mindenképp. Ő az, aki (elvileg és gyakorlatilag) tisztában van (kellene legyen) az oktatás-nevelés céljaival és módszereivel. Ő találkozik személyesen a diákkal, és van vele 4-8 éven keresztül egy-egy kapcsolatban.
Szakértő-e pl. a kormány, a minisztérium? Nem, nem az, mert "ő" nem tanár. Ő megrendelő, akik azt mondja, ilyen és ilyen polgárokat kérek, ennyi és ennyi év múlva. Kényszerítő hatalomként van jelen, aki az adófizetők nevében rendel. Meghallgatja-e az adófizetők véleményét? Időnként, néha. Hallgat-e rájuk? Nem. Azt mondja, ő a szakértő. Na de miért?
Szakértő-e a munkáltató? Nem, nem az, hiszen ő csak azt látja, milyen munkásra van szüksége, mit kell tudni abban a szakmában. De a szakmai tudás az egyénnek csak egy "szelete". Ebbe a részbe tehát jogosan szól bele, de a többibe?
Szakértő-e a diák? Nem, életkoránál, és helyzeténél fogva nem az. De ő a kísérleti nyúl, aki "elszenvedi" az oktatást-nevelést. Beleszólhat-e? Igen, mert vannak jogai -mert a gyerek is ember- és ezeknek teljesülniük kell.
Szakértő-e a szülő? Nem, mert ő az aki a legtávolabb áll a folyamattól és a legnehezebben lát bele. Beleszólhat-e? Igen, mert ő fizeti az egészet- még a normatíva részt is.

Összegezve: a kormány az oktatásvezetés, hallgassa meg, és méltányolja a szakértő pedagógus véleményét, adja hozzá az elméleti és gyakorlati tapasztalatokat, eszerint döntsön az irányelvekről. Majd ellenőrizze, hogy a pedagógusok ezen elvek mentén végzik-e munkájukat. Hallgassa meg a munkáltatók igényeit, és építse be, de ne tegye egyedüli céllá, ezeket az elvárásokat az oktatás-nevelés folyamatába. Kérdezze meg az általa képviselt adófizetőket, mennyit és mire akarnak költeni az oktatásban, azt az összeget kötelezően erre fordítsák (és ne tehessék el az önkormányzatok, ne vonhassa vissza a kormány), és rendszeresen és fillérre- önkormányzati szinten- számoljon is el ezekkel a pénzekkel az adófizetők felé.
Nem utolsósorban rendszeresen kérdezze meg a diákokat, hogy érzik magukat az iskolában, s minden erőfeszítése mindegyik csoportnak arra irányuljon, hogy a válasz az legyen: jól.
És hát igen-igen jó lenne, ha minden csoport tudná a maga helyét, és igyekezne jól csinálni, és tudna együttműködni.