HTML

Baromira vágom

Mert mindenki vagy tanár, vagy diák, vagy szülő, és mindenki járt iskolába.

Linkblog

2008.10.17. 15:28 tothmari

Keret és tartalom

Azt gondolom, az iskola munkahely, tanárnak és diáknak egyaránt. Ennek megfelelően van egy alapvető normarendszer, melyet már akkor is be kell tartanunk, ha belépünk az iskolába, és ez egyformán vonatkozik ránk. A tanítás, nevelés folyamata csak ezután kezdődik, amikor ezek a munkához alapvető szabályok "be vannak tartva".

Egyre nehezebben élem meg, hogy az oktatás, nevelés alapfeltételeinek teljesüléséért is küszködni kell a tanórákon. Hogy halljam, hallják amit mondok, a diák hangosan ne káromkodjon az órámon, ne verekedjenek össze, ne szidalmazzák egymást. Megfelelő hangnemben válaszoljanak nekem. Ne 10 perc múlva szédelegjen be az órámra, hogy a büfében volt. Ne lógjanak meg az utolsó, vagy első órákról, igazolatlanul ne hiányozzanak. Minden diáknál legyen felszerelés, de legalább egy füzet, toll, amibe-amivel írhat. Tiszteletlenül ne viselkedjen, netán fenyegessen meg. Rossz jegyet adván ne verhessen meg sem a diák, sem a szülei.

Ne az legyen a legnagyobb gondom, hogy emberhez méltatlan állapotban vannak a fiúvécék, hogy az osztályban érezhető, ha valamelyik tanuló higiénés kultúrája alacsony. A tanulók közül többen is teljesen normálisnak tartják, ha hatalmasat trombitálnak a hátsójukból az órán, az ezt követő cirkuszról, röhögcsélésről, felugrálásról már ne is beszéljünk.

Nehezen viselem, hogy a jól neveltebb tanulókat meg kell védeni szadista csoportoktól, nőként az iskola előtt, az udvaron, osztályteremben 6-8 megtermett, 14-18 éves verekedő fiút kell szétszedjek. Rendszeres probléma, hogy a diák képtelen ébren maradni az órámon, mert előtte éjszaka totál részegre itta magát. Osztályfőnöki jellemzéseket kér tőlem a rendőrség életveszélyes késelés, verekedés, lopás ügyekben egyre nagyobb számban. Érzem, hogy a diákok közül ki az, aki rendszeresen bódult állapotban van tudatmódosító szerektől, de nem tudom bizonyítani, nagyobb baj, hogy a valódi, érdemi segítséget nem tudom megadni.

Ilyesmi persze régebben is volt. Egy-két eset, osztályonként néhány gyerek, évek alatt egy-egy bűnügy. Ma már azonban fordítva van. Szinte az a kivétel, aki a normákat betartja. (Amerikában fegyverviselési engedélyt kaptak a tanárok, ha bemennek órát tartani - de ez csak úgy eszembe jutott).

Egyre több az olyan eset, hogy ilyen problémák mellett még a tanár üti meg a bokáját. Feljelentik, felülbírálják, megverik, megalázzák.

Még próbálkozom. Van olyan osztály, akiket 3 hónap kemény munkájával, odafigyeléssel, ötszörös energiával sikerült normálisan viselkedő csapattá változtatnom. De már találkoztam olyan szülővel (sőt összefogtak többen), aki sérelmezte, miért kifogásolom, hogy a gyerekek nem készítik el a házi feladatukat, pedig nem adtam érte egyest, csak beírtam az ellenőrzőjükbe, hogy nincs kész. Beárultak igazgatónál, feljegyzés, jegyzőkönyv született - szóval kabátlopási ügybe keveredtem.

És csak ezek után lehetne beszélnem logaritmusról, Adyról, István királyról, miután a tanulás feltételei megteremtődtek az órámon. Az utóbbi években végképp lemondtam arról az illúzióról, hogy a gyerekek otthon tanulnak, mert 100 gyerekből 10 sem teszi.

Azt gondolom, jogosan várom, hogy a diák az iskolába pontosan, felszereléssel, megfelelő ruházatban, tisztára mosakodva, fegyver nélkül érkezzen. Az órán ne ordibáljon, ne káromkodjon, ne eregessen galambot. Társaihoz és tanáraihoz normálisan szóljon. Tolerálja a gyengébb, beteg, más nemzetiségű vagy fogyatékkal élőt. Ez a tanítás kerete. Ha ezt visszaszereztük (mert megvolt), akkor beszélhetünk arról, mit, hogyan tanítsunk, hogy azon a hőn áhított PISA felmérésen is előrébb végezhessünk. Ezután jöhet a tartalom.

 

 

 

6 komment


Share |

A bejegyzés trackback címe:

https://tanoda.blog.hu/api/trackback/id/tr32718781

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

terepmunkás 2008.10.17. 16:34:53

Oké. Hogyan építsuk vissza a lerombolt kereteket?Kísértetiesen hasonló helyzetekkel találkozom nap mint nap.

tothmari 2008.10.17. 19:56:02

Előző posztomhoz írta valaki, hogy ne posztoljak másról, csak az oktatásról. Nos nekem az a véleményem, hogy aki ma azt hiszi, hogy az oktatás gondjait csak az oktatásból meg lehet oldani, az finoman szólva naiv.
A válasz tehát nem egyszerű, szerintem a társadalmi keretekkel kell kezdeni, s ez meg fog látszódni az oktatásban is, még konkrétabban a diákok viselkedésén és hozzáállásán is. Sok a feszítő probléma ma, amelyet fel kellene oldani, s mi egyénként, de még csoportként sem fogjuk tudni megoldani ezeket.

Juli · http://www.osztalyfonok.hu 2008.10.18. 00:02:41

Én voltam, Mari, az a valaki, és egyáltalán nem vagyok naív. Teljesen igazad van, hogy a fő probléma az oktatási rendszeren kívül, társadalmi szinten van, és ez gyűrűzik be az oktatásba. De ha mi, pedagógusok előbbre szeretnénk jutni, a saját házunk táján kell kezdenünk. Nem azt mondom, hogy csak elszigetelten az oktatással foglalkozz , de a gazdasági világválság vagy Dávid Ibolya dolga túlságosan távoli, megoldása kívül esik a mi hatáskörünkön.
A felidézett iskolai esetek azonban valóban nyomasztóak, és kínos egyezéseket mutatnak. Engem is ugyanaz érdekel, ami Terepmunkást: te hol kezdenéd újra építeni a lerombolt társadalmi kereteket? Mit tudunk ennek érdekében akár együtt is tenni?

tothmari 2008.10.18. 10:42:57

Épp ezért döntöttem úgy, hogy az oktatáson kívül, másról is megírom a véleményem. Pont azért, mert úgy érzem, ezek a dolgok hatással vannak a szakmámra, erősen befolyásolják.
Én mit teszek?
Én pl. azt, hogy következetesen képviselem a véleményem, értékrendem, és "ha törik, ha szakad" rendbeteszem az osztályokat.
Egészen addig, míg a szülő partner ebben. De épp tavaly volt az első durva élményem szülőcsoporttal, akiknek ez nem tetszett, be is mószeroltak, koholt és semmitmondó vádakkal illettek. A rágalom nagyon súlyos dolog, és ha tisztázod is magad, a mocskából akkor is marad rajtad (ezzel a tanárral problémája volt a szülőknek stb.). Fizikai erőszakkal még nem találkoztam, de lehet, hogy eljön az is.
Szomorúan szembesültem azzal is, hogy a tanári épp olyan hely, mint a politika, és így az is előfordul, hogy éppen "kolléga" próbál fúrni, elfűrészelni saját egyéni érdekeinek megfelelően. Súlyosbító lehet egy gyenge iskolavezetés, aki az ilyen helyzetet eltűri atanári karában.
Szerencsére azért nálunk még van olyan kollégacsoport, aki komolyan veszi a hivatását. Én úgy látom, tehetünk sokat a bent az osztályban is, feltéve, ha nem tesznek keresztbe.

egy 2008.10.18. 10:58:35

Az a baj, hogy igazad van.
Elgyötört, kizsigerelt szülők kilátástalan jövőképű gyermekeit próbáljuk oktatni.
Nem akarnak tanulni. Persze minek is?
Az életben a legjobban élők általában rosszul tanuló rossz gyerekek voltak és zömében csalásból élnek jól.
A nagy probléma, hogy mi lesz, legyen a tisztességes kisebbséggel? Kikből lesznek magyar tudósok? Vagy az se kell?
Csak az menjen tanárnak, aki kalandvágyból teszi!

terepmunkás 2008.10.19. 13:11:42

Kalandvágyó vagyok. A kérdés akkor úgy szólna - hogy melyik az erősebb minta - amelyet a felnőtt társadalom hangosabbik - néha úgy tűnik sikeresebbik része mutat, vagy az a másik, amit tothmariék csoportja szeretne közvetíteni. Naivitás azt hinni, befolyásunk lehet az egészre - de ott, abban az iskolában, közösségben lehet egy elérhető csoportra. És ugye mindannyiunknak van ilyen lehetősége.... szóval hogyan is sikerült az a keretállítás abban a csoportban? Mert ez a fontos, hogy elmondd minél több kollégának, így meg így lehet. Ez eredményes, ez járható út.