Baromira vágom

"Őrizetbe vette a rendőrség szombat délután azt a 15 éves fiatalkorút, aki pénteken este megkéselt egy 13 éves budapesti fiút úgy, hogy a sértett életveszélyesen megsérült...mindkét fiú ugyanazon a szórakozóhelyen töltötte az estét, és egy lány miatt alakult ki köztük szóváltás. A vitát a szórakozóhely előtt akarták rendezni, de a szóváltás tettlegességig fajult. Ennek során L. A. többször megszúrta a sértettet, akit életveszélyes sérüléssel szállítottak kórházba." index.hu

Felelőtlen, nemtörődöm szülő az, aki elengedi 13 év körüli gyerekét a budapesti estébe, éjszakába szórakozni. Valószínű. a lány is hasonló korú lehet. Súlyos büntetést érdemelne az a felnőtt, akinek felügyelete, nevelése alatt vannak. Valószínűsíthető, hogy ittak is. Ki szolgálja ki alkohollal az ilyen korú gyerekeket? Egy jóérzésű felnőtt sincs, aki megfogná ezeket a srácokat, és határozottan kitessékelné őket az ajtón? Miért természetes, hogy ezeknél a fiataloknál ott a zsebben a kés? Kitől, honnan tanulták, hogy a vitát rögtön bökéssel intézzék? Miért nem verekedtek meg pl. amúgy becsülettel. Ezt a "vitakultúrát" látják maguk körül? Gyerekeinknek, fiataljainknak pusztán két szórakozása van: gép és kocsma. Megszűntek a fiatalok köré társadalmilag szervezett közösségi, kornak megfelelő, társadalmilag kontrollált programok. Netszerte olvasom a véleményt: szállítsák le a büntethetőség korhatárát 10 évre. Miért kellene? Felnőttek, ébresztő!

Mindenfelé pukkannak már a pezsgősüvegek dugói. Mindenki tudja, hogy ez a kormány már végérvényesen megbukott. A 2010-es választások eredményét kész tényként emlegetjük.
De gondolkodjunk egy picit.

A világválságnak két szörnyű hatása, hogy a hitelek bedőlnek, nő a munkanélküliség. Két réteg van Magyarországon, akit ez alig érint, a cigányság és a nyugdíjasok. A nyugdíjasok már nem dolgoznak, hiteleiket visszafizették. A cigányságnak pedig alig jutott eddig is munka és hitel, legfeljebb uzsora (de ez más kérdés).
Ugyanez a két réteg, akinek a jövedelmét egyáltalán nem kurtították az elmúlt hat évben. Nem, nem élnek jól, de amit megkaptak, megkapják most is. Nem is tervezi a kormány, hogy a nyugdíjakhoz vagy a segélyekhez komolyan hozzányúljon. A válságot is és az elbaltázott, összevissza kormányzás gazdasági következményeit is a kereső rétegnek kell megfizetnie.
Hazánk népessége 2008. január 1-jén 10 millió 45 ezer fő volt, közülük az év elején 3 millió 54 ezren részesültek nyugdíjban, járadékban vagy a nyugdíjszerű rendszeres ellátások valamelyikében (KSH). A szavazóképes népesség nem egészen 8 millió fő, legnagyobb hányadát adják. Hallgatom édesanyám, anyósom véleményét, nagy hanggal és minden érv ellenében is védik a mai kormányt, és gyűlölködve, zsigeri indulattal szidják Orbánt, mert anno "elvett" tőlük x Ft nyugdíjat - előző szoci kormány lelépés előtt még gyorsan megígérte az emelést. A cigányság létszámát 2003-ban 600 ezer körülire becsülték, hogy ma mennyi, és ténylegesen mekkora ez a szám nem tudom. Számítsunk mintegy 4-500 ezer főt szavazóképes korúnak.
A két szavazócsoport az összes szavazó kb. 40%-át teszi ki. Nyilvánvalóan arra szavaznak, amely párt nem sérti az érdekeiket, s nem tervez megszorításokat ellenük.
A szavazás egyre közelebb, s nem tudom elképzelni róluk, hogy ne az MSZP-re szavaznának. Azt sem hiszem, hogy a cigányság a segélyek ellenébe szavazna.
Államcsődöt prognosztizálnak, nő az elégedetlenség a valódi terheket viselők körében, mert már-már elviselhetetlen mértékű. De hányan vannak ők? Hogyan fognak szavazni?
Lesz-e a nyugdíjas korosztályban annyi belátás, hogy ha egy 3. időszakot is megszavaznak, akkor gyermekeik, unokáik élete, jövője, egzisztenciája mehet tönkre.
Szóval, csak óvatosan! Tartok attól..., előre iszunk a medve bőrére.

Hát megvan, összegyűlt. Én magam is aláírtam, kerestem a lehetőséget.
Nem gondolom én, hogy ezzel eljön majd az igazság órája, s a képviselők most már elesnek a nem kicsi fizetéskiegészítéstől. Azt sem hiszem, hogy jól megszavazzuk, s aztán nem arra költenek havi százezreket, amire akarnak. Pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy ne tudnának bármiről, bármennyi számlát szerezni.

Csak a pofátlanság, az verte ki nálam a biztosítékot.
Először ugye a javaslat: miszerint lesben állnak, s engem, a vásárlót büntetnek meg azért, hogy vásárlás után nincs nálam számla. Mondhatnám ügyes.
Aztán pedig a nagy kampány, össznépi öröm, a számlalottó. Nincs olyan médium, amelyben naponta ne reklámoznák ezt a fantasztikus ötletet. Hagyjuk, mennyi lehet a reklámköltség. Vajon fehéredik-e ettől annyit az adózás, behozza-e az árát? - Alighanem, tudom a választ.
De hogy ezután, alig egy héttel, megszavazták, hogy ők és csak ők, egyesegyedül ebben az országban, számolhassanak el nem kis zsozsót mindenféle számla nélkül - hát ez, ez már betette a kaput.

Egyszerűen csak meg akartam mutatni, hogy nem. Ennyire hülyének, semminek, még a kormány sem nézhet engem.

Marian Cozma 26 éves volt. 211 cm magas, jó kézilabdás, hetente többször edzette magát, izmos, erős ember. Pesics korábban karatebajnok, aktív sportoló jó kondícióban, Sesum hasonlóan edzett, fiatal. Nem voltak egyedül, s mégis megtörtént. 30 ember készült a támadásra - késsel, vasszékkel; hátulról öltek, életveszélyes és maradandó sérülést okoztak. Diszkóban ünneplő, fiatal, nagydarab, erős, izmos férfiak csapatát támadták meg.

Szomorúan aktuális hír.
Bizony nem veszélytelen, hogy az ember a véleményét akár csak nicknév alatt is, feltegye a netre. Sajnálom, hogy nem ismerhettem meg, mi volt a szegedi tanárok által írt hozzászólások konkrét tartalma, csak egy rövid hírt ad, és néhány kifejezést említ a média.

Azt gondolom, az iskola munkahely, tanárnak és diáknak egyaránt. Ennek megfelelően van egy alapvető normarendszer, melyet már akkor is be kell tartanunk, ha belépünk az iskolába, és ez egyformán vonatkozik ránk. A tanítás, nevelés folyamata csak ezután kezdődik, amikor ezek a munkához alapvető szabályok "be vannak tartva".

Haragszom a gazdasági világválságra. Nem vagyok szakértője, nem tudom milyen hatással lesz ez a magyar gazdaságra. Nyilván semmi jó nem származik belőle. Mennyi ideig tart majd, és miben nyilvánul meg nálunk, megjósolni nem tudom.
De haragszom, mert jól jön a mostani kormánynak. Lehet tovább töketlenkedni, mert van felmentés. Rá lehet fogni, hogy azért nincs ez meg az, mert begyűrűzött. Elmossa az elmúlt 6 év gazdasági mélyrepülését, az elmúlt év szánalmas, semmire nem vezető próbálkozásait, hogy valamit helyrehozzanak. (Mondjuk komolytalan próbálkozások voltak.)
Mostantól megszűnik a felelősség, nem ők q...ták el, hanem a körülmények okozzák. És még ha megoldódik is a világban a helyzet, nálunk akkor is jó sokáig még rá lehet fogni majd mindent. Talán még választásokat is lehet majd nyerni ezzel.

Hír: "Dávid Ibolya az MDF országos választmányának szombati ülésén képviselői honoráriumát is felajánlotta Almássy Kornélnak, ha lemond országgyűlési képviselői mandátumáról. A pártelnök a hírek szerint attól sem zárkózott el, hogy Almássy a pártból való kizárás helyett megkapja a 2010-es választásokon az MDF országos listáján a 6. helyet.

Jó hosszú szünet volt. Ennek nem az az oka, hogy alapvetően lusta vagyok, hanem az elkeseredés. Körülnézek, s látom mi folyik csak akár a saját iskolámban, tovább nézve az oktatásban, még tovább az egészségügyben, politikában, romakérdésben, médiában,... Magyarországon.
Látom, hogy járathatja az ember a pofáját, nemhogy nem történik semmi, de még baja is lesz belőle.

De hát nem bírom tartani a számat. Süket értelmiségi vagyok én, akinek kényszeres kimondhatnékja van. Még akkor is, ha az elmúlt időszakban többször közölték velem, hogy nem kéne, mert bajom lesz. És lőn.

Tehát folytatom. Úgy döntöttem, nemcsak az oktatásról, hanem mindenről, amiről véleményem van. Ezentúl vegyes a téma, bár véleményemen nyilván átszüremlik majd, hogy alapvetően pájdagógosz lennék. Így hát nem nyúlok a blog dizájnhoz sem.

Továbbra is "baromira vágom" és "baromira vágnak".

Minden generáció hajlamos azt emlegetni, hogy "bezzeg az én időmben" és "ezek a mai fiatalok". Persze, mások a mostani fiatalok, mint mi voltunk, másképp viselkednek és változtak az értékeik is. Nem jobbak és nem rosszabbak mint mi voltunk, csak mások.
Van azonban egy dolog, amire felfigyeltem és mindenképpen említésre méltónak találom.