Hát megvan, összegyűlt. Én magam is aláírtam, kerestem a lehetőséget.
Nem gondolom én, hogy ezzel eljön majd az igazság órája, s a képviselők most már elesnek a nem kicsi fizetéskiegészítéstől. Azt sem hiszem, hogy jól megszavazzuk, s aztán nem arra költenek havi százezreket, amire akarnak. Pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy ne tudnának bármiről, bármennyi számlát szerezni.
Csak a pofátlanság, az verte ki nálam a biztosítékot.
Először ugye a javaslat: miszerint lesben állnak, s engem, a vásárlót büntetnek meg azért, hogy vásárlás után nincs nálam számla. Mondhatnám ügyes.
Aztán pedig a nagy kampány, össznépi öröm, a számlalottó. Nincs olyan médium, amelyben naponta ne reklámoznák ezt a fantasztikus ötletet. Hagyjuk, mennyi lehet a reklámköltség. Vajon fehéredik-e ettől annyit az adózás, behozza-e az árát? - Alighanem, tudom a választ.
De hogy ezután, alig egy héttel, megszavazták, hogy ők és csak ők, egyesegyedül ebben az országban, számolhassanak el nem kis zsozsót mindenféle számla nélkül - hát ez, ez már betette a kaput.
Egyszerűen csak meg akartam mutatni, hogy nem. Ennyire hülyének, semminek, még a kormány sem nézhet engem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.